Rólam

8-9 éves koromtól visszafoghatatlan késztetést érzek az alkotás, varrás, kézimunkázás iránt. Gyermekként a babáimnak készítettem "ruhakollekciókat", apró kiegészítőket, de sok esetben kartonból hajtogattam, ragasztottam, majd textillel "kárpitoztam" bababútorokat.
Néhány évvel később már ruhavarrással is próbálkoztam, hordható ruhákat varrtam magamnak kisiskolás koromban. Igaz ugyan, hogy az életutam filozófiai, pszichológiai, újságírói tanulmányok  mentén vezetett, de a varrás, alkotás, kreativitás, kézimunka állandó kísérője lett életemnek.

Bár gyermekként sokat ültem édesanyám varrógépe mellett, a varrást, és a különféle kézimunka-technikákat - beleértve a babavarrást is - mégis önállóan, saját igyekezetből sajátítottam el. A Waldorf-babavarrás alapjait kb. 15 évvel ezelőtt ismertem meg - miután készült is egynéhány baba -, de nemsokára hosszú szünet következett: a belső érlelődés ideje. 10 év "alkotói csend" után - most már két csodálatos kisfiú édeasanyjaként - sorra születnek a játékbabáim is: kifinomultabb technikával, szakszerű kidolgozással, de mindenekelőtt nagy szeretettel, odafigyeléssel és gondossággal. Ehhez nyújt segítséget a Waldorf-pedagógia szellemisége, elvei, amit nemcsak az alkotás során, hanem saját gyermekeim nevelésében is igyekszem kamatoztatni, életem egészét tekintve pedig a Rudolf Steiner által képviselt világkép, szellemi impulzus által megtermékenyíteni, mindennapjaimat, s az év körforgását mindezek fényében szemlélni, önmagam és a világ megismeréséhez pedig ezen alapokból kiindulni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése